Októbernek, októbernek elsején Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól S azután a csíkkarcfalvi lányoktól. Öntsed, öntsed bús szemeim könnyeim, Senkinek sincs oly bánatja, mint enyim. Mer' engemet kedves babám elhagyott Aki ingem tiszta szívbôl óhajtott. Ha elmégy es édes rózsám, kévánom Még az út es piros rózsájé váljon, Még a fű es édes almát teremjen, A te szíved ingem el ne felejtsen. Ha kimegyek arra magas tetôre Találok én szeretôre kettôre. Ajaj, ajaj de nagy baj, Hogy a babám szíve olyan mint a vaj. Az Isten es katonának teremtett, S ej de még a pap es annak keresztelt. Az es leszek míg a világ világ lesz, Míg az égen egy ragyogó csillag lesz. Csíkkarcfalva, te itt maradsz örökre, Csak még egyszer kimehessek belôle. Adjon Isten jót a Magyar hazának, S az oláh es kérjen, ha kell magának.Presented by Csaba Sándor & Ágnes Sándor at Csíkszentdomokosi Tábor 2002/03 ("Le Buli"- New Years)
Last update: 2004 June 4