Kalotaszeg

Haza is kéne mér menni,
Vajon mit fognak szóllani?!
||: Sötét az ég alja,
Babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked valaha. :||

Erdõ mélyi kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
||: Sírok én magam is,
Sír az én galambom is,
Földre lehajlik még az ág is. :||

Valamennyi gácsér-ruca,
Mind konkorú annak farka,
||: Valamennyi magyar lány,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán. :||

* * * * *

A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet.

Utca, utca bánat utca
Bánat kõvel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára.

* * * * *

Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél

Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának

Tûzrõl pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tõlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törõdöm én a világ szájával

Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne.

* * * * *

Jaj de széles jaj de hosszú az az út
Amelyiken Barna Jancsi elindult
||: A komája lefeküdt az erdõbe
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe. :||

Kér volt neked Barna Jancsi azt tenni
A komádat egy kislányért megölni
||: Mert a komád sosem volt ellenséged
Barna kislány sosem lesz feleséged. :||

Az erdõbe most faragják azt a fát
Amelyikre Barna Jancsit akasztják
||: Fújja a szél gyolcs ingét s gatyáját
Mért ölte meg egyetlen egy komáját. :||

* * * * *

Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
||: Iszom a bort, ölelem a babámat
Öt szeretem nem az Édesanyámat. :||

Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Pesten vásár lesz
||: Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát. :||

Nekem olyan ember kell
Ha beteg is keljen fel
||: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát. :||

Nekem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
||: Keljen fel és fõzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát. :||

* * * * *

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :||

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma adjon egyet belõle
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenbõl vagyok kiszabadulva. :||

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :||

* * * * *

Erdélyország az én hazám nem Német
Oda vágyik gyenge szívem míg élek
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném csak még egyszer meglátni

Ha megindul az a gõzös had menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom a jó Isten áldja meg

Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeretõmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának

* * * * *

Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
||: Édes kicsi molnárom õröld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat. :||

Akkor szép az erdõ mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
||: Dalos madár sejehaj szállj le ablakomra
Kisangyalom borulj a vállaimra. :||

Szeretnem a feleségem megverni
Ha nem akar megölelni csókolni
||: De mivel hogy sejehaj gyenge karja liliom
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom. :||

Arról alól kéken beborult az ég
Az én búzám meg sem veri el a jég
||: Mert én biztosítottam, földjeimet eladtam
A mérai kiskocsmában elittam. :||

Nem õrlöm mert nem hagyja a szeretõm
Mert nem vártál reám három esztendõt
||: Három esztendõ babám nem is olyan nagy idõ
Elvárja egy igaz szívû szeretõ. :||

Bolond volnék ha búsulnék, ha sírnék
Ha szeretõt mindig egyet tartanék
||: Tartok biz én szeretõt szõkét, barnát, feketét
Bánom is én ha irigyel a szomszéd. :||

* * * * *

Csá Bodor a borozdába :||
Nincs kenyér a tarisnyába :||

Gyere babám hozz, hogy egyem :||
Megszolgálom én azt neked :||

Gyere babám hozz kis vizet :||
Hogy oltsam el az éhemet :||

Úgy el vagyok keseredve :||
Mint a Csontos Marci ökre :||

Van szénája van saruja :||
Csak nincs aki odaadja :||

Kettõ-három terem rajta :||
Mégis terítve alatta :||

Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||

Én vagyok a falu rossza :||
Engem ugat minden kutya :||

Kusti kutya ne ugassál :||
Én sem vagyok rosszabb másnál :||

Nem úgy van most mint volt régen :||
Nem az a nap süt az égen :||

Nem az a nap, nem az a hold :||
Nem az a szeretõm ki volt :||

Mer aki volt már rég elhagyott :||
Szebbre vágyott mint én vagyok :||

Szebbre vágyott de nem kapott :||
Még olyat sem mint én vagyok :||

Eljárhatsz már kapum elõtt :||
Nem úgy van mint volt az elõtt :||

Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||

Azt az átkot mondta reám :||
Ország világ legyen hazám :||

Ott sem legyen meghállásom :||
Csipkebokor a szállásom :||

Annyi bánat a szívemen :||
Kétrét hajlott az egeken :||

Ha még egyet hajlott volna :||
Szívem ketté hasadt volna :||

Bú ebédem bánat napom :||
Fekete gyász alatt lakom :||

Fekete gyász fehér üröm :||
Az életem nem nagy öröm :||

Húzzad édes muzsikásom :||
Mer' én neked megszolgálom :||

Vagy aratok vagy kapálok :||
Vagy az éjjel véled hálok :||

Ma eliszom a pénzemet :||
Holnap a becsületemet :||

* * * * *

Tarka paszuly az ágy alatt
Jaj de régen nem láttalak
Ha nem látlak vasárnapig
Meghasad a szívem addig.

Édesanyám mondta nékem
Minek a szeretõ nékem
De én arra babám nem hajlottam
Titkon szeretõt tartottam.

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késõ
Mer' az idegen az elsõ.

Idegenét megfogadtam
Az anyámét elhallgattam :||

Titkon szeretõt tartani
Bajos azt elfelejteni
Már ez után olyat szeress
Akit könnyen elfelejthetsz.

* * * * *

Búsulni sohasem tudtam
Míg szeretõt nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :||

Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :||

Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :||

* * * * *

Ej nem szeretem az idõk járását,
Megfordítom kalapom állását
||: Nem árt annak sem esõ, sem dara,
Ej, még a jég is lepereg róla. :||

Ej amott jönnek hárman a zsandárok,
Zörgetik az apró szemû láncot
||: Rám verik az apró szemû láncot
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot. :||

Ej udvaromon van egy nagy almafa,
Tetejében három piros alma
||: Az az alma teli van féreggel,
Ej az én rózsám tökéletlenséggel. :||

* * * * *

Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám
A jóisten mégis gondot visel rám :||

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam.
||: Megtanultam hogy kell tûrni, szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívbõl szeretni :||

Árva vagyok, még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincs édesanyám.
||: Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg, mi az éget borítja :||

Mostoha volt hozzám még,
Hozzám még a világ is,
Száraz földben elhervad a virág is.

* * * * *

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
Milyen bánat van az én bús szívemnek.
||: Ha kicsapna, tenger lenne belõle,
Nagy a világ, elborítná örökre :||

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak soha ne szerettelek volna.
||: Hagytam volna békét a szerelemnek,
Jobb lett volna az én árva szívemnek :||

Ha elmégy is édes rózsám, kívánom,
Hogy az út elõtted rózsává váljon.
||: Még a fû is édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen. :||

* * * * *

Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai temetõn
Elvesztettem, elvesztettem
Piros vászon zsebkendõm.

Piros vászon zsebkendõmet
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak hogy eddig, csak hogy eddig
Szerettelek azt bánom.

Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai nagy utcán
Elvesztettem, elvesztettem
A szivarom s a szipkám.

A szivarom s a szipkámat
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak a régi, csak a régi
Szeretõmet azt bánom.

* * * * *

Vajon ide bemenjünk-e
Jó pálinkát árulnak-e
Vajon jól megmézelték-e
Hogy mi azt megihassuk-e

Tartozom én a kocsmában
Kilenc liter bor árával
Adósságom, hogy adjam meg
Hogy az asszony ne tudja meg

Én Istenem tégy egy csodát
Százasokból szénaboglyát
Tetejébe milliókat
Had mulassam ki magamat

* * * * *

Szép holdvilág volt az este
Ki van a szerelem festve
Kinek kékre, kinek zöldre,
Kinek tiszta feketére.

Szép holdvilág volt az este
Valaki ült az ölembe
Valaki ült az ölembe
Fekete virágos ingben.

Fekete virágos ingben
Boros pohár a kezében
Boros pohár a kezében
Szomorúság a szívében.

* * * * *

||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :||

||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||

* * * * *

Hallod babám mit dunnyog a szúnyog, a szúnyog,
Még az éjjel lábad között dunnyog a szúnyog.
Ej haj gyenge vagy még legénynek
Ej gyenge még a tököd szõre kefének.
Ej haj gyenge vagy még leánynak
Ej gyenge még a pinád szõre szitának.

* * * * *

Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerrõl fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temetõbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretõje.

* * * * *

Szántani kén', tavasz vagyon,
A szerszámom széjjel vagyon.
Ekevasam Vasváron van,
Járomszegem Szegeden van.

A tengelyem Dengelegen
A kerekem Kerepesen.
S négy szép tulkom a vásárbÁ,
Isten tudja, hol az ára.

* * * * *

Bujdosik az árva madár,
S minden ország szélén leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény.

Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágatok.
Abba reám földet hánynak,
Ott, tudom, nem taszigálnak.

Úgy elmennék, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, amivel
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
Mert tudják, hogy árva vagyok.

* * * * *

Kimentem egy hegyre, lenéztem a völgybe,
||: Ott láttam a babám tiszta feketében :||

Tiszta feketében, pohár a kezében
||: Köszöntesd reám babám, hadd igyam belõle :||

Mintsem rád köszöntném, inkább el&oum l;nteném
||: A tengernek habját kanállal kimerném :||

Annak fenekérõl drága gyöngyöt szednék
||: Abból a babámnak gyöngykoszorút kötnék :||

Kössed rózsám, kössed, te csak mindig kössed,
||: Mert az én galambom nem leszel már többet :||

* * * * *

Esõ, esõ, ház ereszén lecsorog,
Az én babám, csak kesereg, csak zokog.
Kedves babám, ne hullasd a könnyedet,
Találsz te még olyat, mint én, eleget.

Búra, búra, búbánatra születtem,
Édesanyám búban nevelt fel engem,
Búban nevelt, búban éltem idáig,
Búban éled koporsóm lezártáig.

* * * * *

Új a csizmám, galambom, el akarom viselni,
De a császár nem akarja engedni.
Engedd, császár, nem a te pénzed ára.
Ezt a kedves galambom vette vásárfiára.

Ha felülök galambom, a fekete gõzösre,
Isten tudja, hol szállok ki belõle
Majd kiszállok valahol a harcmezõn
Ott lesz nekem, galambom, majd a gyászos temetõm.

* * * * *

Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra.

Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.
Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak!

* * * * *

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretõt
Kapok bizony minden ujjamra kettõt.
A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
Terem legény minden leány számára.

* * * * *

Ha elindul az a vonat, hej, de az a vonat, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki hej, de én utánam kesereg,
Az áldja meg, aki engem teremtett.

Édesanyám volt az oka, volt az oka mindennek,
Mért nem adott engem a szeretõmnek.
Adott volna, jaj, de engem oda csak annak,
Kit a szívem kiválasztott magának

* * * * *

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom
Te vagy benne legszebb virág, galambom.
Úgy elnézlek, te gyönyörû virágszál,
Azt se tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kékvirágos a mérai temetõ,
Engem temessenek bele legelõbb.
Engem elõl, azután a babámat,
Ne keressen más szeretõt magának.

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

* * * * *

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szerelek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek.

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
Zsebkendõjét könnyeitõl soha ne szárassza meg.

* * * * *

Hajtsd ki, babám, az ökröket,
Legeltesd meg szegényeket.
Bársonyfûre ne hajtsd õket,
Mert elveszik a szûrödet
Ha elveszik a szûrödet,
Mivel takarsz be engemet,
Van nekem egy cifra bundám,
Bétakarlak véle, rózsám.

Azt mondja a kakukkmadár,
Nem sokáig élek én már.
Sírba viszen a búbánat,
Rózsám, meghalok utánad.
Ha kivisznek az udvarra,
Borulj le a koporsómra,
Ejtsél reám egy pár könnyet,
Rózsám, megérdemlem tõled.

* * * * *

Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.
Fájdalmában kiáltotta,
Hogy ne legyek boldog soha.

Még akkor is megátkozott,
Mikor bölcsõmben ringatott.
Azt az átkot kérte reám,
Ország világ legyen hazám.

Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom.
Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom.

Én okoztam a fájdalmát,
Én hordozzam a nagy átkát.
Megfogott az anyám átka,
Mert nem voltam jó leánya.

Hegyek völgyek álljatok meg,
Hogy panaszoljam el nektek:
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.

* * * * *

Hová mész, te három árva? :|
Messzi földre, szolgálatra. :|

Adok nektek arany vesszõt, :|
Verjétek meg a temetõt. :|

Keljen, keljen édesanyánk, :|
Mert elszakadt a gyászruhánk. :|

Nem kelhetek, gyermekeim, :|
Homály borítja szemeim. :|

* * * * *

Ha kimegyek a türei Nagyhegyre,
Ráülök én a Nagykõ tetejére,
Körülöttem lányok szedik az ibolyát,
Kalapomba abból kötnek bokrétát.

Kiskertemben van egy kis fa, nem látszik,
Minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró annak, a levele, jószagú,
Kedves babám, mért vagy ilyen szomorú.

Kelj fel babám, mert meg akar virradni,
Mert én tõled el akarok búcsúzni.
Fel is kelek, mert nem tudok aludni,
Fáj a szívem, a szerelem gyötöri.

* * * * *

Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót-békát rámkiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem én életembe!

Édesanyám, mi zörög a zsebébe?
Ha apró is, adjon egyet belõle.
Veszek véle, csináltatok márványkõbõl koporsót,
Négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,
Sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám, ne sirasson engemet,
Másnak adtam cserébe a szívemet.

* * * * *

Kispejlovam megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot,
Harmadszor is, sejehaj megkerülhette volna,
Ha Görgey igaz szívû lett volna.

De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk
Ha Görgey, sejehaj, igazszívû lett volna,
A magyar ember senki rabja nem volna.

* * * * *

Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet belõle.
Úgy sem soká ehetem az almáját,
Mert viselem a Román király csákóját.
Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
Mert viselem a Román király fegyverét.

* * * * *

Ha kimegyek a temetõ dombjára,
Ráborulok édesapám sírjára.
Édesapám, keljen fel a sírjából,
Mert katona lett egyetlenegy fiából.

* * * * *

Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna
Maradtam volna bimbóba, hateha

Én vagyok az, aki nem jó
Felleg-ajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget, a felleget
Sírok alatta eleget, hateha.

* * * * *

Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának,
Nincs akire, nincs akire itt hagyom a babámat.
Terád bízom, jó pajtásom, barátom,
Éljed vele világodat, világodat nem bánom.

Nem forog, nem forog a dorozsmai szélmalom,
Levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.
Mit ér nekem a száz aranyos levele,
Ha én maga, ha én magam nem beszélhetek vele.

* * * * *

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra,
De már látom, semmi se lesz belõle,
Reábízom a jóságos Istenre.

Marsadjusztéromban állunk egész nap,
Gyenge vállam feltöri a cakompakk,
De a szívem nem töri fel semmi sem,
Haptákban is rád gondolok, kedvesem.

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába,
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
Mikor tõled el kell válnom, szép rózsám.

Jaj, Istenem, hogy nézhetek el eztet,
Háborúba viszik a szeretõmet,
Sír az apa, sír a testvér s szeretõ,
Mikor lesz már teli az a temetetõ.

* * * * *

Temetõbe' szól az ének,
Temetõbe kit kísérnek.
Akárki, már nem fél biz' a',
Nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt,
De sok ember sírva fakad,
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.

Kísérj ki babám a sírig,
Az örök nyugodalomig,
Vess reám egy lapát földet,
Talán megérdemlem tõled

* * * * *

De szeretnék az égen csillag lenni,
Minden éjjel az ég alján ragyogni,
||: Éjféltájban megkerülném az eget,
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret. :||

El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
||: Reád bízom jó barátom, virágom,
Éljed véle világodat, nem bánom. :||

Besorozott a német katonának,
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak,
||: Lovat adott, keselylábú paripát,
Avval menek, kisangyalom, tehozzád. :||

Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretõt keresek,
||: Nem keresek, van már nékem egy barna/csalfa,
Homlokára göndörödik a haja. :||

Irigyeim nem hagyják, hogy szeressem,
Nem hagyják a szememet, hogy rávessem,
||: Meg van szokva két szemem az intéssel,
Gyönge karom szép leány öleléssel. :||

* * * * *

Nagy gazda volt az én apám,
Nagy birtokot, hagyott énrám.
||: Hat ökörnek kötelét, három vasvilla nyelét
Kilenc szekér szénaboglyának helyét. :||

Nagygazda volt az én apám,
Nagy birtokot hagyott énrám.
||: A nagy hombárt üresen, a sok adót fizessem,
Széles földjét hogy keservesen nézzem. :||

De én azt elpazaroltam,
Magamnak semmit sem hagytam,
||: Hagytam biz' én eleget, jó kapa, kaszanyelet,
Temetõben sírnak való jó helyet. :||

* * * * *

Fehér fuszulyka virág
Ne jöjj hozzám napvilág
||: Inkább gyere sötétben
Hadd üljek az öledbe :||

A sarkantyúm taréja
Elveszett az éjszaka
||: Gyere rózsám keresd meg
Ha megkapod pengesd meg :||

Édesanyám a kendõm
Kéreti a szeretõm
||: Eredj lányom add oda
Én is úgy adtam oda. :||

* * * * *

Ha te csóka csicsóka,
Fészket rakott a fára
||: Diófa tetejére
Az én rózsám kertjébe. :||

Kolozsvári kapuba
Kiállott egy kislányka
||: Göndör haja csepp szája
Én leszek a babája :||

Kolozsvári kaszárnya
Kiállott egy regruta
||: Sárga cukrot ropogtat
Engem oda csalogat. :||

* * * * *

Erdély körül van kerítve
Mégis kimegyek belõle
||: Olyan szép lányt hagyok benne,
Hogy holtig fáj a szívem érte. :||

Lányok, ti erdélyi lányok,
Kössetek százféle virágot
||: Tûzzétek fel a mellyetekbe,
Hogy arról jussak eszetekbe :||

Anyám öreg édesanyám,
Kedves felnevelõ dajkám
||: Engemet idõ elõtt szültél
Mégis katonának küldtél :||

Megy a vonat Belényesre
Ripeg-ropog a kereke,
||: Az van az oldalára írva,
Hogy haza ne várjatok soha. :||

* * * * *

Megátkozott engemet édesanyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám
||: Csipkebokor legyen az én szállásom
Ott se legyen nékem megmaradásom. :||

Csipkebokor szúrta meg a kezemet,
Barna kislány csalta meg a szívemet,
||: Barna kislány ne csald meg a szívemet
Én akarom megcsalni a tiedet. :||
 

* * * * *

Addig megyek míg a szememmel látok,
Ameddig egy sûrû erdõt találok
||: Sûrû erdõ közepébe kaszárnya
Odaleszek édes rózsám bezárva :||

Messze földre bujdosott a galambom
Meg se látom vagy még hírét se hallom
||: Csak az esik a szívemnek nehezen
Hogy még nem is beszélhetek én vele. :||

Holdvilágos csillagos az éjszaka
Kisangyalom gondolsz-e rám valaha
||: Tanúm az ég és a fényes csillagok,
Hogy én babám mindig csak rád gondolok. :||

* * * * *

Piros alma lóg a fán,
Csak egy csókra fáj a szám
Ha a csókot megkapnám,
Nem fájna többet a szám.

A mérai faluvégen
Három csillag van az égen,
Ahol az a csillag ragyog,
Én is odavaló vagyok.

Az én szoknyám rózsaszín,
Vette nekem egy legény,
Ha még egyet vett volna,
Két rózsaszín lett volna.

A mérai tiszt víz
Olyan édes, mint a méz,
Aki iszik belõle,
Vágyik a szerelemre.

A mérai határon
Nem volt esõ a nyáron,
Nem nõtt meg a kenderünk,
Kurta lett a pendelyünk...

Marosmente

Édesanyám nem bírok elaludni
a kapuban legényt hallok beszélni
||: édesanyám eresszen ki hozzája
fáj a szívem majd meghalok utána :||

Hadd el lányom ráérsz te még kimenni
ráérsz te még a legénnyel beszélni
||: tudom anyám jól tudom, hogy ráérek
azt is tudom, hogy nem sokáig élek :||

Zöld erdõben terem a mérges kígyó
szép leányból lesz a legény csábító
||: édes anyám de jó annak ki csúnya
szegény legény szívét nem szomorítja :||

* * * * *

Érik a ropogós cseresznye,
kérik a lovamat cserébe,
én a lovamat cserébe senkinek sem adom,
avval megyek a harctérre csárdás kisangyalom
így akar, úgy akar, nem akar szeretni a galambom.

Erik a ropogós cseresznye,
kérik a szívemet cserébe
én a szívemet cserébe senkinek sem adom,
haza megyek ölelem a csárdás kisangyalom
így akar, úgy akar, nem akar szeretni a galambom.

* * * * *

Tele van a tele van tele van a temetô árka vìzzel
tele van a szívem keserûséggel
hazafele leteszem a bánatot a szívemrõl
én már nem is tagadom, Szentiványon lakik az én galambom.

Nem akar a nem akar nem akar az okorcsorda legelni
nem akar a regi babám szeretni
nyújtsd ki babám két ölelõ fehér hattyú kezedet,
szíved alá beírom, karjaidra csókolom a nevedet.

* * * * *

Kis kalapomat felakasztom a szegre,
gyáva legény kinek nincs szeretõje.
gyáva legény kinek kettõ hej de három nincs
nem is szép legény kinek göndör haja nincs

Édes jó anyám nem írok több levelet
szilaj csikó rúgta meg a jobb kezem
fájdalmasan kilátszik a csikó rúgása,
sír a jó anyám, halszik a zokogása

* * * * *

Nyitva van a százados úr ablaka
barna kislány sírva sétál alatta,
||: állj meg kislány, barna kislány egy szóra,
én leszek a szíved vigasztalója :||

Nem állok meg a százados úr szavára
nem leszek a százados úr babája
||: van már nékem a századjából egy közlegény,
kit nem adnék a százados úr magáért :||

A közlegény elesik a csatába
ki borul a barna kislány vállára
||: ha elesik szálljon áldás a porára
úgy sem leszek a százados úr babája :||

Barna kislány mit viszel a kosárba
orvosságot viszek én a csatába
||: ellõtték a babámnak a jobb karját
ball karjával öleli a babáját :||

* * * * *

|| : Megérett a Csongorádi cseresznye
sûrûbb lett a rózsám szerelme :||
||: aki tette, tette jól tette
nem ugrok a Balatonba érette
Kinek egri lány a babája
földi mennyország a hazája :||

|| : Gyertek fiúk menjünk Egerbe
ott mérik a jó bort hitelbe :||
ott vannak az egri leányok,
szebbek mint a nyíló virágok
||: nem merem a szemem rávetni
attól félek hogy nem szabad szeretni
kinek egri lány a babája
földi mennyország a hazája :||

* * * * *

Szépen nyílnak a mezei virágok,
férjhez mennek elõlem a szép lányok,
||: nem is marad a számomra még egy se
kit a szívem, az árva szívem szeretne. :||

Szépen szólnak az erdei pacsirták,
szomorúan sírnak az édes anyák,
||: szomorú édes anyák ne sírjatok,
megvigasztal a leszerelõ fiatok. :||

* * * * *

Kedves édesanyám, hogy esik ez magának?
legkisebbik fiát viszik el katonának,
reggel nyolc órakor rövidszárú kisbakancsát pucolja, vikszolja,
este a vaságyban a babáját siratja.

Fütyül a masina, viszik a regrutákat,
sír a kisangyalom, majd megöli a bánat,
ne sírj kisangyalom, csak te légy az igaz szívû szeretõ, szeretõ
majd megsegít minket a jóságos Teremtõ.

* * * * *

Októberben, mikor megy a legény katonának,
azt mondja a leánynak, kísérje az állomásra,
nem kísérlek babám, lehullott a gyöngyharmat a földre,
sáros lesz a cipõm, megver édesanyám érte.

Októberben, mikor megy a legény katonának,
azt mondja a lánynak, szíved ne add oda másnak,
mert az én szívem a tieddel van összetûzve, zárva,
három évig, amíg oda leszek katonának.

* * * * *

Szagos a rozmarin
szagos a rozmarin
földre lehajlik az ága
gyere kisangyalom
gyere kisangyalom
üljünk az árnyékába
||: Nem ülök, nem ülök
rozmarin árnyékába,
galambom,
összegyûröm ruhám,
fehér alsó szoknyám
megver az édesanyám :||

Tudod régi babám
tudod régi babám
mit fogadtál nékem
mikor kiskertedben
mikor kiskertedben
rózsát kértem tõled
||: rózsát kértem tõled
szegfût adtál helyébe,
galambom.
jaj, de hamis virág,
jaj, de hamis virág,
nyílik a kiskertedben :||

* * * * *

Sárpataki halastó de halastó
beleestem szekerestül lovastól
gyere babám váltsál ki,
ne hagyjál a halastóba meghalni.

Kiváltalak ki-ki-ki de ki-ki-ki
nem hagylak a halastóba meghalni
eladom a csipkés zsebkendõm
kiváltom a rég nem látott szeretõm

* * * * *

Barna kislány megy a kútra kancsó van a karján
utána megy a kapitány piros pej paripán
állj meg te barna lány adj egy kulacs vizet
itt van a bankó a ball zsebemben, rögtön kifizetlek

Nem kell nékem a bankója, nem vagyok én dáma
én vagyok az édes anyám legkedvesebb lánya
ha te vagy az édes anyád legkedvesebb lánya
én vagyok a vitéz Horthy Miklós elsõ katonája

* * * * *

Százados úr sejehaj, Százados úr ha felül a lovára,
visszatekint sejehaj visszatekint az elfáradt bakára,
||: ugye fiúk szép élet a katonaélet,
csak az a baj sejehaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet :||

Diófából sejehaj, diófából nem csinálnak koporsót,
a bakának sejehaj a bakának nem írnak rá koszorút,
ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
barna kislány sejehaj, barna kislány lesz a megsiratója.

* * * * *

Szentiványi sugár torony
jaj, de messzire ellátszik
közepében, a négy sarkában
két szál rozmarin virágzik
||: egyik hajlik a vállamra,
másik a babáméra, galambom
lehajtom a bús fejem
a Rózsám ölelõ két karjára :||

Este van már késõ este
kilencet ütött az óra
az én csárdás kisangyalom
mégsem jött el a fonóba
||: vagy haragszik, vagy beteg
vagy talán nem is szeret, galambom
így hát csárdás kisangyalom
tiltva vagyok én tetõled. :||

* * * * *

Befogom a lovam
befogom a lovam,
a zöldre festett kis kocsimba
elviszem a búzám
elviszem a búzám
a szentiványi gõzmalomba

||: Megkérem a lisztes molnárt,
örölje meg a búzámat
úgy is más öleli, úgy is más öleli
odahaza a babámat. :||

Fekete zsindelyes
fekete zsindelyes
a szentiványi bíró háza
sírva sétál benne,
sírva sétál benne
a szentiványi bíró lánya

||: Minden lánynak van babája
kivel mulat a csárdába
sej csak az enyém,
az a barna legény
hervad el a kaszárnyába. :||

* * * * *

Akkor szép az erdô mikor zöld,
mikor a vad galamb benne költ,
olyan a vadgalamb mint a lány,
sírva sétál a párja után

Ezt a kerek erdõt járom én
ezt a barna kislányt várom én
ez a barna kislány viola
én leszek a vigasztalója

Erre gyere erre, nincsen sár
az ajtómon nincsen semmi zár,
az ajtómon van egy fakilincs
jaj istenem még szeretõm sincs.

Elvágtam az ujjam jaj de fáj,
fügefa levelet tetem rá
fügefa levele harmatos,
alacsony a rózsám, de csinos.

Hallod-e te rózsám ihajja,
kilyukadt a csizmám csuhajja
hallod-e te csizmám ihajja,
kilyukadt a rózsám csuhajja

Téged látlak minden álmomban
álmom után minden dolgomban
ha sóhajtok érted a panasz,
ha örülök érted vagyon az.

* * * * *

Mari néni káposztát fõz
kontya alá ütött a gõz
hej, haj, bele teszi a kanálját
nekem adja a leányát.

A szeretõm a tavalyi
megint akar hozzám jönni
hej, haj, talán meg nem bolondultam
hogy szeressem kit meguntam.

Jön a babám a tanyáról
Ismerem a járásáról
hej, haj, járásáról, mozgásáról,
a fekete kalapjáról.

* * * * *

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban,
de szép barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza
sudár jegenyefa van az udvarába
sudár jegenyefa földre hajlik az ága,
ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

* * * * *

Hogyha nékem sok pénzem lesz
felmegyek Budapestre
ott sétálok a fõ utcán
minden szombat este,
kicsinosítom magamat,
a fejemet jól fel tartom
majd valaki belém szeret
odalenn a Duna parton.

* * * * *

??? amikor meg születtem
rózsa lettem mikor katona lettem
kinyíltam egy barna lány ablakába
tiéd leszek babám én nemsokára.

* * * * *

Szentiványi kistemetõ nóta is van róla
ott fogok én megpihenni ha majd üt az óra
mindent odaadnák szép Erdély országért
meg azért a kócos hajú síki székely lányért

Ha meghalok nefelejcsbõl fonjad koszorúmat
a fejfámra tûzzétek fel sastáros??? csákómat,
írjátok a fejfámra, hogy meghalt a hazáért,
meg azért a kócos hajú síki székely lányért

* * * * *

Erdõ erdõ erdõ, Marosszéki kerek erdõ
madár lakik benne, madár lakik benne tizenkettõ
||: cukrot adnék annak a madárnak dalolja ki nevét a babámnak
csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. :||

Erõ erdõ erdõ, Marosszéki kerek erdõ
betyár lakik abba, betyár lakik 12
||: körül fogták aztat a zsandárok, káromkodnak benne a betyárok
csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. :||

* * * * *

Szeretek én falu végén lakni
odajár a babám a lovát itatgatni
míg a lova iszik, szabad hozzám szólni
szabad az én piros orcám megcsókolni

* * * * *

Eresz alatt fecskefészek
fecskemadár sirat téged
te voltál itt a múlt nyáron
nem hagytál el mint a párom
látlak-e még fecskemadár,
lesz e tavasz lesz e még nyár
s bár akkor én nem élek
azért nálunk rakjál fészket.

Mezõség

Bonchida

"Csak azt mondd meg, jó galambom..."
  (Bonchida - Násznagykísérõ)

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sûrû könnyeimmel.

Amerre én játok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok, ti levelek, sûrûn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.

* * * * *

Jól meggondold, rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát?
Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhassad,
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.

Nem is hársfa gyökér, hogy összevághatnád,
Nem is tollas vánkos, hogy megfordíthatnád.
Megtaláltad, rózsám, életednek párját,
Õszirózsa szegfût, teljes majoránnát.

* * * * *

Sirat engem a madár is, földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak, értem könnyeket hullatnak.
Lemenet a nap a hagy mögé, más ül az én rózsám mellé.
Ültem én is, üljön más is, üljön még az irigyem is.

Sose hittem, de már hiszem, a szerelem búra viszen,
Búra, búra, búbánatra, elviszen a másvilágra.

* * * * *

De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni.
Éjfél után megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.

Nem jó csillag lenne már én belõlem,
Nem sokáig ragyognék én odafenn.
Mert amikor az égen kéne ragyogni,
Akkor mennék a babámat ölelni.

* * * * *

Bonchidai nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt.
Aki abból, csuhaj, vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Nem úgy van most, mint volt régen.
Nem az a Nap süt az égen.
Nem az a Nap, csuhaj, nem az a Hold,
Nem az a Szeretõm, ki volt.

Aki volt, már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, hej, de nem kapott,
Még olyant se, mint én vagyok.

* * * * *

Rákos, Rákos, hová lettél,
Szép híredbõl de kiestél!
Már minálunk a magyar szó
Ritka, mint a fehér holló.

A csatában trombitálnak,
Mint a sasok, vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
Hazám földjét sírva szántom.

Barna kislány a faluból,
Ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
Könnyektõl sós annak íze.

* * * * *

Zöld erdõben víg muzsika kihallszik,
A babámat esküvõre most viszik.
De szeretnék a templomban ott lenni,
Mikor a pap a babámat esketi.
Meghallgatnám, hogy tagad ki szívébõl,
Huncut csalfa, hogy nem fél az istentõl.

* * * * *

Szerettelek, nem tagadom, de már annak vége vagyon.
S aki miatt vége vagyon, annak az ég jót ne adjon.

Eljárhatsz a kapum elõtt, nem vigyázlak, mint azelõtt.
Mert ezelõtt vigyáztalak, szívem újult, ha láttalak.

Drag mi-i jocul bontidean, ca la orice ardelean.
Dragã mi-i jocul ãsta, si pe cine-o, fluiera.

Haide bade sã fugim, c-amîndoi ne potrivim.
Si la stat si la umblat, si la dulce sãrutat.

Bade-al meu solãudat, cã pe mine m-o lãsat, tralala.
Da’ el prostu’n-o stiut, cã eul-am lãsat de mult, tralalala.

( Kedves nekem a bonchidai tánc, mint minden erdélyinek.
Kedves nekem ez a tánc is és az is, aki fújja.

Gyere szökjünk meg, mert egymásnak valók vagyunk, galambom,
Magosságra is, járásra is, édes csókra is találunk.

Az én kedvesem azzal dicsekedett, hogy elhagyott,
Nem tudja, a bolond, hogy én már rég otthagytam õt. )

* * * * *

Drag mi-i jocul, batã-l focul,
Cã el mi-o mîncat norocul.
Drag mi-i jocul românesc,
Dupã el mã prãpãdesc.

Dragu mi-i cu cine joc,
Cã miroase- a busuioc.
Busuioc si viorele,
Ca si ochii mîndrii mele.

( Kedves nekem a tánc, verje meg a tûz,
Õ vitte el a szerencsémet.
Kedves nekem a román tánc,
Majd meghalok érte.

Kedves nekem, akivel táncolok,
Mert bazsalikom illatú.
Bazsalikom és ibolya,
Mint a babám szeme. )

* * * * *

Fã-ma, Doamne, ce mi-i face,
Fã-ma pasãre mãiastrã
Sã zbor la badea-n fereastrã,
Din fereastrã în chilie,
C’-acolo, bãdita scrie,
Slove negre pe hîrtie,
Cu drag si co bucurie.

Fã-ma, Doamne, ce mi-i face,
Fã-mã triestie pe baltã.
Sã mã coseascã cosasii,
Sã m-adune faciorasii.
Sã mã ieie boii-n coarne,
Sã m-arunce pe obloane.

( Változtass, Uram, amivé szeretném,
Változtass mesebeli madárrá,
Hogy rózsám ablakába repülhessek,
Az ablakból a cellába,
Mert a babám ott ír nekem,
Fekete szavakat a papírra,
Örömmel és szeretettel.

Változass, Uram, amivé szeretném,
Legyek nád a tavon,
Hogy levágjanak a kaszások,
S összegyûjtsenek a legények,
Hogy szarvukra vegyenek az ökrök
És szekérderékba hajítsanak. )

* * * * *

Si e dracu supãratu,
Cã am doi dãguti în satu
Cînd îi unu supãrat,
Mã sãputã celãlalt, mãi dorule.

( Az ördög megsértõdött,
Mert két szeretõm van a faluban.
Mikor az egyik haragszik,
A másik csókol meg. )

Gyere ki a zöld erdõbe, ándé zöld o vesu, (zöld erdõbe)
Kinek nincsen szeretõje, phirá golu. (szeretõ)
S írja nevét de pe sokár pajtrino, (egy szép falevélre)
Kinek nincsen szeretõje, phirá...

Phengyom tu khe gogye Lonye kurváná
Ánde kocsmá pále mánde na szé chájda.
Szár tenádzsáu, szívem pálé tute,
Káná máj me rávász tu khe delá...

( Mondtam neked, bolond Lone, ne légy kurva,
Ne gyere utánam a kocsmába.
Hogy ne menjek, szívem, utánad,
Mikor majd meghalok érted. )

* * * * *

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.

Ha meguntál, édes rózsám, szeretni,
Szabad néked más szeretõt keresni.
Adjon az ég szebbet, jobbat nálamnál,
Nekem pedig csak olyat, mint te voltál.

* * * * *

Zsátuke tu le, le devlehe, devlá le,
Khe mé zsáo phágle vodjehe, delále.
Tuke mikáu ke de lume,
Kher tu láhá szor ká mehe,
Kher tu láhá szor ká mehe, devlá.

( Menj a Jóisten hírével.
Mert tört szívvel megyek el.
Neked hagyom ezt a világot
Csinálj vele, amit akarsz. )

* * * * *

Úgy szeretem Jánoskát, Jánoskát, Jánoskát,
Mint cigány a töltött malackát,
Jánoska is engemet, engemet, de engemet,
Letépi az ingemet, az ingemet!

Kon hin kodákáj ável
Sze gyándé járkhá kérél, delá le.
Ákhárel mán té khéláu
Mé phéráu ká ná dzsánáu.

( Ki az, aki jön felém,
Kacsint a szemével.
Hív engem táncolni,
Azt mondom, nem tudok. )

* * * * *

||:Hai, mândrâ sâ ne iubim, mâi
C-amândio ne potrivim, mâi :||
||:Si la joc si la umblat, mâi
Si la dulce sârutat, mâi :||
Aj-lala-lalaj-lalaj
Lalalaj-laj-lalalaj-la-lalaj

||:Hai Mândrâ cu mine-n lume
Dar la maica-ta nu-i spune, lalala :||
||:Hai mândrâ sâ ne fim dragi mâi
C-amîndoi suntem sâraci mâi :||

||:Drag me-e jocul bate-l focul,
Câ el mi-a mâncat norocul :||
||:Drag mi-e jocul românesc mâi
Dupâ el mâ prapâgesc mâi :||

( ||:Szeress engem rózsám, szeress,
Másra soha ne cserélhess :||
||:Mindig velem járjál táncba
Az én karjaimba zárva. :||

||:Világgá mennék én veled
Anyád közel sosem enged :||
||:Gyere rózsám tartsál velem
Szerelemben, szegénységben. :||

||:Táncra termett lábam, szívem
Ezért nincsen víg életem :||
||:Szeretem a román táncot
Amíg élek meg nem állok :|| )

* * * * *

Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ád,
Amit ád is keserût ád :||

Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget
||: Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás. :||

Én Istenem teremtettél,
Egy víg napot nem rendeltél,
||: Nézem az eget és a földet,
S eszem árva kenyeremet. :||

Mások élnek oly csendesen
Én csak sírok keservesen
||: Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget. :||

Sírok titkon kit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás
||: Nézem az eget és a földet
Eszem az árva kenyeret. :||

* * * * *

||: Megisszuk a mustnak levét,
Dicsérjük a Jézus nevét :||
||: Én Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg. :||

Hideg szél fúj Regát felõl
Hozza a víz hegyek elõl
Én Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ azt tudja meg. :||

* * * * *

||: Fáj a szívem nekem belül
Mert bú szorítja két felõl :||
||: Fáj a szívem bánatjába
Mert nem járhat szabadjára. :||

||: Mondd meg babám az anyádnak
Ne árkozzon fûnek fának :||
||: Mert az átok helyet keres
Azt fogja meg kit érdemes. :||

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :||
||: Szól a világ, hadd hogy szóljon
Csak az Isten el ne hagyjon. :||

* * * * *

Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ad
Amit ad is keserût ad :||
Én Istenem teremtettél.
Egy víg napot nem rendeltél.

Mások élnek oly kedvesen
Én csak sírok keservesen
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
||: Sírok titkon kit más nem lát,
Könnyem arcomra árkot ás. :||

||: Hozdd fel Isten azt a napot
Hogy süsse fel a harmatot
A harmatot a mezõkrõl,
A bánatot a szívünkrõl. :||

Istenem mi lelt engemet
Járok s nem lelem helyemet
Erdõt mezõt összejártam
S egy igazra nem találtam

Kinek panaszoljam magam
Kinek mondjam a bánatom
||: Kinek mondjam ki hallgat meg,
Engemet ki vigasztal meg. :||

Feljön a nap el is halad,
Búval talál abban is hagy
Borús fölöttem az ég is
Elhagyott a reménység is.

Szék

"Erdõ, erdõ, kerek erdõ..."
  (Szék - Magyar vagy négyes)

Erdõ, erdõ, kerek erdõ,
De szép madár lakja kettõ,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.

Olyan piros, mint a vér,
Tõlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.

Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.

Kinek nincsen szeretõje,
Menjen ki a zöld erdõbe,
Írja fel egy falevélre,
Néki nincsen szeretõje.

Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennyországba lakni,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.

Építsen az ég szélére,
Ott nem éri semmi féle,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.

Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.

Olyan furcsa kedvem vagyon,
A szõkét szeretem nagyon,
A barna sem ellenségem,
Most is õ a feleségem.

* * * * *

Ezek a szép szász leányok,
Kihúzós kendõbe járnak,
Ki van húzva a kendõjek,
Elhagyta a szeretõjek.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elõl, lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.

A kisasszony azt hiszi,
Hogy a betyár elveszi,
Ne higgye azt elõre,
Semmi válik belõle.
A kisasszony piparéz,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.

Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem reméltem, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A búbánat rabja vagyok,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Azért vagyok gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tõled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.

Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj, amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.

Minek nékem a nagy kõház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek, egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hogy a szívem hasadjon meg.

* * * * *

Magas hegyrõl foly le a víz,
Bennem rózsám többet ne bízz,
Ha bízol is csak úgy bízzál,
Szeretõrõl gondoskodjál!

Mért búsulsz, tán megbántad már,
Hogy engemet megbántottál,
Sose búsulj úgyis késõ,
Ami elmúlt vissza nem jõ.

* * * * *

Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezõségen lakik anyám,
Nincsen fája se hamuja,
Hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd, hogy én szennyes vagyok,
Mert szívembe nincsen mocsok,
Az az egy pecsét benne van,
Szeretlek én rózsán nagyon.

Itt is terem sok szép virág,
Madár dalol, szép a világ,
De az mind semmit ér nekem,
Ha a babám, nem ölelem.
Ess az esõ szép csendesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Majd megsegít a jó Isten.

Látod rózsám azt a hegyet,
Menjünk oda, szedjünk meggyet,
Menjünk oda, szedjünk meggyet,
Csókot is kapsz, de csak egyet.
Elment az én rózsám Pestre,
Hazajön holnap estére,
Ha hazajön, hazavárom,
De ha nem jön, azt se bánom.

* * * * *

Fehér galamb ül az ágon,
Köszönj kislány az anyádnak,
Köszönd meg a dajkaságát,
A hozzád való jóságát.
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt szép lányának,
Köszönöm a dajkaságát,
Irántam való jóságát.

A mennyasszony szép virág,
Koszorúja gyöngyvirág.
Az a boldog võlegény,
Ki azt mondja, az enyém.
A mennyasszony gyöngykoszorú,
Csak az én szívem szomorú,
A mennyasszony szíve tája,
Boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje,
Koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak,
Esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már,
Mer' a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lánykort ér,
Szép hajával játszik a szél,
Nem tudja, hogy mi a bánat,
Ha lánybarátival játszhat.
De a leány férjhez megy már,
Kalitkába bézárt madár,
Megtudja, hogy mi a bánat,
S az örömtül már megválhat.

* * * * *

Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított. (aj-la-la-la...)

Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többet vissza,
Panaszos a babám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.
Árva vagyok apa nélkül,
De még árvább anya nélkül.
Árva vagyok, senkim sincsen,
Csak egyedül az Úristen.

* * * * *

Úgy kellett volna szeretni,
Hogy azt meg ne tudja senki,
Megtudta az egész világ,
Minden rosszat reám kiállt.
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tûz, ha tesznek rá,
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elhordja a szél.

S verjen meg az Isten rózsám,
Ha te nem vagy igaz hozzám,
Mer' én igaz vagyok hozzád,
Jobban, mint az édesanyád.
Igaz voltam, mint a gyertya,
Nem csalogattalak soha,
Te csaltál meg, nem én téged,
Verjen meg az Isten téged.

Szõke vize a Tiszának,
S mondd meg babám az anyádnak,
Hogy az egész Tisza mentén,
Nincsen olyan leány, mint én.
Akármilyen reves tõke,
Szebb a barna, mint a szõke,
Mert a szõkét víz hajtotta,
De a barnát, Isten adta.

* * * * *

Esik esõ, szakad, szakad,
Szeretnélek, de nem szabad,
Szeretnélek, de nem merlek,
Szeretõd van, attól félek.

Adj utat rózsám a búnak,
Ne higgy minden csalfa szónak,
Irigyeim annyin vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.

* * * * *

Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly kicsiny vagy,
De ha téged bírhatnálak,
A világért nem adnálak.
Te vagy a nap, én az éjjel,
Teljes teli sötétséggel,
Ha szívünk összeolvadna,
Rám be szép hajnal hasadna!

Ne nézz reám, süsd le szemed-
Elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz engem,
Égjen el hát árva lelkem.

* * * * *

"Ablakomba besütött a holdvilág..."
  (Szék - Lassú)

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.

Nem is voltam én az oka semminek,
Édesanyám volt az oka mindennek,
Mert nem adott engem oda olyannak,
Kit a szívem kiválasztott magának.

De szeretnék az erõbe fa lenni,
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni,
Éjféltájban megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám ki szeret,

De szeretnék az erdõbe fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.

Szép a csikó, ha szépen felnyergelik,
Szép a babám, ha szépen felöltözik,
Mikor megyen a templomba elõttem,
Az én szívem majd kirepül belõlem.

* * * * *

Erdõ mellett de magos, erdõ mellett de magos a kaszárnya,
Oda leszek sejahaj, odaleszek három évre bezárva,
Az erdei dalos madárnak is van párja, van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

Este fogom sejahaj, este fogom a lovamat nyergelni,
Reggelig tart sejahaj, reggelig tart a szerszámot rátenni,
Csillag ragyog kispejlovam fején, nem kantár, nem kantár,
Nem is legény, nem is az, nem is legény, ki a lányokhoz nem jár.

Szomszédasszony sejahaj, szomszédasszony mondja meg a lányának,
Selyem ágyát vesse meg, selyem ágyát vesse meg a bakának,
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
Gyönge szívét sejahaj, gyönge szívét megöli a búbánat.

* * * * *

Erdõ, erdõ, erdõ, marosszéki kerek erdõ,
Rigó, rigó madár benne a kerülõ,
Én is voltam a sûrû erdõ kerülõje,
Egy szép barna legény igaz szívû szeretõje.

Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányér' három évet kell szolgálni,
Összegyûjtöm a sûrû könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.

S fogsz te régi babám, fogsz te értem sírni,
Fogsz te még énnékem tábori lapokat írni,
Tentaceruzával lesz a címe írva,
S szívem fájdalmai lesznek abba beleírva.

S rigó, rigó madár felszállott az ágra,
Mind csak azt dalolja, elhagyta a párja,
Engemet is elhagyott a babám,
Még se sírok érte, mint a sárgarigó madár.

* * * * *

Este van, este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak,
Hozzám nem jár senki, nekem nincs is este,
Nekem minden este gyászosra van festve.

Istenem, Istenem, én édes Istenem,
Hogy kell e világot búval is eltöltsem,
Egy esztendõ, kettõ búval is eltelik,
Ej, de az enyém sok, soha el nem telik.

* * * * *

Ez az utca bánat utca, bánat utca,
Bánat kõvel van kirakva, van kirakva
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én járjak sírva rajta.

Nem járok én, nem járok én sírva rajta,
Járjon aki, járjon aki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon aki kirakatta.

Két fekete göndör szõrû lovam vagyon,
Még az éjjel az egyiket elmulatom,
Elmulatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.

* * * * *

Jól gondold meg rózsám,
Elejét, utolját,
Hogy kivel kötöd le,
Életednek sorát.

Mer' nem kölcsön kenyér,
Hogy visszaadhassad,
Sem nem tiszta búza,
Hogy learathassad.

Fúvom az énekem,
De nem jókedvembõl,
Csak a bú fútatja,
Szomorú szívembõl.

* * * * *

Márványkõbõl, márványkõbõl van a Tisza feneke,
Gyönge vagy még, gyönge vagy még babám a szerelemre,
Gyöngeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, csuhaj jó vagy babám, nehéz tõled megválnom.

De szeretnék, de szeretnék, a királlyal beszélni,
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni,
Megmondanám a királynak magának,
Lányokat is szép asszonyokat is sorozzon be magának.

De a király, de a király azt írta a levélbe,
Nem illik a, nem illik a leány a seregébe,
Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj a lábára, tulipános csizma kell.
(Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj szoknya mellé '47-es baka kell.)

* * * * *

Székvárosi halastó, de halastó,
Beleestem szekerestül, lovastul,
Gyere babám, váltsál ki, de csuhaj váltsál ki,
Ne hagyjál a halastóba meghalni.

Kiváltalak jó galambom, ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóba meghalni,
Eladom a jegykendõm, s a karikagyûrûmet,
S az árából kiváltom a szeretõm.

Én az utcán le se, fel se mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretõt keresek,
Fekete gyász a ruhám, fehér az én zsebkendõm,
Székvárosi magyar lány a szeretõm.

* * * * *

Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
Tele van az én szívem is keserû bánattal.
Mit ér nékem, mit ér nékem csillag ragyogása,
Ha az én bús szívemnek, nincs vigasztalása.

Látod életemet, nem igen gyönyörû,
Mind a két orcámon folydogál a könnyû.
Ha tudtad határát rövid szerelmednek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek.

Szabad a madárnak, ágról-ágra leszállni,
Csak nékem nem szabad Tehozzád eljárni,
Áldd meg Isten, áldd meg a szeretõm házát,
De még jobban áldd meg a benne lakóját.

* * * * *

Verbuválnak Szék városán kötéllel,
Megfogják a szegény legényt erõvel,
//: A gazdagnak öt-hat fiát, :// nem bántják,
A szegénynek, ha egy is van elfogják.

Hátrakötik a két karját kötéllel,
Úgy kísérik Kolozsvárra fegyverrel,
//: Utána megy apja-anyja :// siratják,
Kérik vissza, semmi pénzér' nem adják.

Apám, anyám térjél vissza szomorán,
Neveld többi gyermekedet szigorán,
//: Neveld többi gyermekedet, :// szigorán,
Hogy fogja el a vármegye szaporán.

* * * * *

Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Árva szívem nyugodalmat nem talál.
Árva szívem nyugodalmat nem talál.

Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.
Pedig csak a két bús szemem könnyezik.

* * * * *

Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,
Jaj, de búsan telnek tõlem az esték,
Látod, babám, eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve,
Meglátnád a két halovány orcámat,
Melyet érted megsárgított a bánat.

El is mennék én hozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne,
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este.

* * * * *

"Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámo..."
  (Szék - Lassú szapora)

Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámot,
Ez a csinos barna kislány szedi a virágot,
Szedjed csárdás kisangyalom kössed bokrétába,
Így is, úgy is nemsokára kell a csákóm oldalára.

Mind azt mondják a faluba, hogy én büszke leány vagyok,
Pedig én még falumbeli szeretõt sem tartok,
Ha tartottam szép szeretõt megszenvedtem érte,
Cudar világ, kutya világ soha ne hányja szememre.

Mikor megyek hazafelé, sej a magam falujába,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Székvárosi büszke lányok máma láttok utoljára.

Ha a legényt besorozzák, csákót tesznek a fejére,
Megesketik, hogy az ellent vágja-üti egyre,
Lédungot is kap a legény hat vasat egy napra,
Nem elég a babájának képes levelezõlapra.

* * * * *

Nem loptam én életembe,
Csak hat ökröt Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.

Elhajtottam a vásárba,
Kettõt adtam áldomásba,
Kettõt adtam a bírónak,
Kettõt a szabadítómnak.

Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót, Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.

Mikor mentem hazafelé,
3 zsandár állott elém,
Azt kérdezték, mi a nevem,
Hol az utazólevelem.

Állj meg zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom,
Elõveszem a revolverem,
Ez az utazólevelem.

Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.

* * * * *

"A kapuba a szekér..."
  (Szék - Csárdás)

A kapuba a szekér,
Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha.

Párnahaja szövetlen,
Derékalja tõtetlen,
A tolluja a tóba,
A vadréce hordozza.

Örömanya jöjjön ki,
A kapuját nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretõjét.

Nyisd ki rózsám az ajtót,
Nem vagyunk végrehajtók,
Nem jöttünk mi adót szedni,
Csak téged akarunk vinni.

Nyisd ki rózsám az ajtót,
Magyar kopogtat, nem tót,
Se nem cigány, se nem tót,
Itt van a te galambod.

Jaj, de késõn nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki,
Ki várakozik itt ki.

Hej, Felszegrõl jövünk mi,
Szép mennyasszonyt hozunk mi,
Szép a híre, szép a neve,
Szép a magaviselete.

Örömanya jöjjön ki,
Hogy a kaput nyissa ki,
Hoztunk kendnek segítséget,
A fiának feleséget.

Lesz, ki házát kiseperje,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki haját megtépdesse,
Lesz, ki kendet meglökdösse.

Azt halottam én a héten,
Leányvásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni,
Szõkét, barnát választani.

Szõkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél az lesz a jó,
Az lesz az ölelni való.

* * * * *

Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mit a kecskék,
Szeretõjük mindig más,
Az uruk csak ráadás.
Aj-la-la-la...

Bonchidai menyecskék,
Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen,
Csókot adnak szívesen.

Bonchidai hegy alatt,
A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt,
A gatyám is ottmaradt.

Bonchidai leányok,
Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat,
Árulják a gyapjukat.

Bonchidai híd alatt,
Lányok sütik a halat,
Papirosba takarják,
A legénynek úgy adják.

Viszik, viszik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belõle,
Szerelmes lettem tõle.

Bonchidai nagy hegy alatt,
Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Ne nézz reám, ne, ne, ne,
Mert nem vagyok a fene,
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kivenni.

Ne nézz rózsám a szemembe,
Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre,
Meghalok szégyenletembe.

Székvárosi magas torony,
Beleakadt az ostorom,
Gyere babám, akaszd ki,
A nyavalya törjön ki.

* * * * *

Jaj, Istenem, adj egyet,
Sohase kérek többet,
Jaj, Istenem, adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót!
Jaj, Istenem, adj egy krajcárt,
Hadd vegyek egy kis pálinkát,
Jaj, Istenem, adjál kettõt,
Hadd vegyek egy hû szeretõt!

Szerettelek sok ideig,
Estétõl fogva reggelig,
Ugye babám, de nagy idõ,
Száradjon beléd a tüdõ!
Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam véled szokva,
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha!

* * * * *

A káplán úr azt mondja, tralajlalala,
Ne járjak a tilosba,
Néki is a szája jár,
Minden éjjel mással hál.

Szeretem én a papot,
Veszek neki kalapot,
De még jobban a papnét,
Veszek neki kanapét.

* * * * *

Kimentem én az erdõbe, az erdõbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigére, venyigére, venyigére,
Fáj a szívem a szõkére, a szõkére.

Kimentem én az utcára, az utcára,
Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra,
Szalmaszálra, szalmaszálra, szalmaszálra,
Fáj a szívem a barnára, a barnára.

Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Papirosra, papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.

Bujdosik az árva madár, nincsen párja,
Hát az én bús árva szívem hogyne fájna!

* * * * *

Magos a dési temetõ, mellette egy sûrû erdõ,
Magos a dési temetõ, mellette egy sûrû erdõ,
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.
Ott bujdosik, a kedvesem, odamegyek megkeresem.

Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Jaj de soká, jaj de régen jártam egy virágos réten,
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.

Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Azt mondta, hogy látta, látta, egy kislány keblére zárta,
Ha elvette, éljen vele, csak elõttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, csak elõttem ne ölelje.
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette,
Öröme is annyi legyen, amennyit õ csinált nekem.
Öröme is annyi legyen, amennyit õ csinált nekem.

* * * * *

Tele van a temetõ árka vízzel,
Tele van a szívem keserûséggel,
Jó az isten, leapasztja a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretõmet.

Menj el babám, menj el, hogy ne lássalak,
Mer' én téged nagyon megutáltalak,
Kikísérlek kilenc falu határon,
Sej, hogy ne lássalak ezen a világon.

Fáj a szívem, gyógyítani, nem lehet,
Majd meggyógyít, aki szívbõl megszeret.
Majd meggyógyít a koporsó deszkája,
Sej, mikor a föld zuhogva hull reája.

Vegyes

"Válaszúti hegy aljában..."
  (Válaszút)

Válaszúti hegy aljában
Eltörött a lovam lába
||: Gyere rózsám fizesd meg a károm
Úgyis te leszel a párom. :||

Erre gyere ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra
||: Erre gyere szívemnek a párja
Adj egy csókot utoljára. :||

Páros csókot nem adhatok
Nem a te szeretõd vágyik
||: Páros csókot csak is annak adok
Kinek szeretõje vagyok. :||

Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a Nap süt az égen
||: Nem az a nap sej de nem az a hold
Nem az a szeretõt ki volt. :||

Aki volt már rág elhagyott
Szebbre vágyott, mint én vagyok
||: Szebbre vágyott hej, de még sem kapott
Még olyat sem mint én vagyok. :||

* * * * *

Jaj de bajos egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
||: A párnának a két széle elszakad
A közepe tiszta újan megmarad. :||

Nincs édesebb a havasi dinnyénél
Nincs kedvesebb az elsõ szeretõnél
||: Mert az elsõ igazán tud szeretni
Másodikért de sokat kell szenvedni. :||

Ki az elsõ szeretõjét elhagyja
Életében mindig csak azt siratja
||: Én is olyan szeretõmet hagytam el
Amíg élek soha nem felejtem el. :||

Tele van a temetõ árka vízzel
Tele van a szívem keserûséggel
||: Jó az Isten leapasztja a vizet
Visszahozza a régi szeretõmet. :||

He eljönnél ablakomba egy este
Megláthatnád a bánatot lefestve
||: Megláthatnák két halovány orcámat
Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad. :||

* * * * *

Nekem is volt édesanyám hej de mát nincs
Mer' elvitte a szegedi hej de nagy árvíz
Három hete hogy a vízen, hogy a vízen halászok
Könnyeimtõl még az eget se látom

Kihalásztam édesanyám selyem kendõjét
Négy sarkára rávarrattam hej, de a nevét
Közepébe fekete gyászt, fekete gyászt varrattam
Hogy tudják meg hogy én árván maradtam

Kicsi madár miért keseregsz hej de az ágon
Nem csak te vagy árva ezen a nagy világon
Nekem sincsen édesanyám sem szeretõm, sem apám
Még is a jó Isten gondot visel rám.

* * * * *

Engem anyám úgy szeretett,
Tejbe vajba feresztgetett

Keszkenõbe takargatott
Mégis idegennek adott

Édes volt az anyám teje
Keserû a más kenyere
Keserû is savanyú is
Jaj de sokszor panaszos is

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám de már késõ
Mer az idegen az elsõ

Bánatos hajóra ültem :||
A hajóval elmerültem :||
Bánatos az én életem
Hogy én fel nem cserélhetem
Felcserélném, de nincs kivel
Szívem nem talál senkivel

* * * * *

A kalapom, a kalapom félig selyem
De én aztat félre vágom úgy viselem
Nem búsulok, rámulatok
Úgyis tudom, hogy meghalok

Két fekete göndörszõrû lovam vagyon
Még az éjjel mind a kettõt elmulatom
Elmulatom nem sajnálom
Szerettelek, csak azt bánom

Tavaly õsszel meg akartam házasodni
A faluban nem akartak leányt adni
Mind azt mondják, hogy részeges vagyok
Rossz feleségtartó vagyok.

Mikor mentem Visa felé, Visa felé
Fánkot sütnek a leányok arra felé
A pánkából nem adtatok nem adtatok
Szakadjon meg a nyakatok.

Feleségem palatkai, palatkai,
Hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki
Nem adott pénzt pálinkára
Sem a zacskóba dohányra.

Rég megmondtam kisangyalom csalfa legyél
A lábadra magas sarkú cipõt vegyél
Magas sarkú cipõt vettél
A világ csalfája lettél.

Szeretett a fene soha, fene soha
Csak megvoltam véled szokva, véled szokva
Úgy meg voltam véled szokva,
El sem felejtelek soha.

* * * * *

Komámasszony kakasa, kakasa,
Felszállott a kapura, kapura,
Mind azt kukorékolja, rékolja,
Komámasszony de csalfa, de csalfa

Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk,
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
Mint a kendermagos kakasnak a tyúk.

Egy hagymáért nem adom, nem adom,
Pálinkáért a szegre fel akasztom,
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
Hova akar oda szúr, oda szúr.

Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
Még a pap is odanyúl odanyúl,
Oda biza ne nyúljon, de nyúljon
Hogy a körme lehulljon, lehulljon.

Atya fiú szentlélek, szentlélek,
Én a paptól nem félek, nem félek,
Mer a pap is hibázik, hibázik,
Ha sötétbe érkezik, érkezik.

* * * * *

||: Magas a dézsi temetõ :||
Mellette egy sûrû erdõ :||
Ott bujdosik a kedvesem
Odamegyek megkeresem.

||: Jaj de sokszor, jaj de régen
Jártam egy virágos réten :||
Ott láttam egy kismadarat
Kérdeztem a galambomat.

||: Azt mondta hogy látta, látta
Egy kislány keblére zárta :||
Ha elvette éljen vele
Csak elõttem ne ölelje.

||: Ha elvette éljen vele
Ölje meg a bú mellette :||
Öröme is annyi legyen
Amennyit &Õ csinált nekem.

* * * * *

Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a nap süt az égen
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretõm ki volt
Aki volt már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott

||: Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretõm ki volt
:|| Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyat se, mint én vagyok

Azt gondoltam míg a világ
Mindig ég a gyertyavilág
De már látom, hogy elalszik
Halálomat sokan lesik

Azért lesik halálomat
Vegyék el a galambomat
De én azért sem halok meg
Hogy a szívük szakadjon meg

Azt gondoltam esõ esik,
De csak a szemem könnyezik
Az én szemem sûrû felhõ
Onnan ver engem az esõ

Hull elõmbe, hull a földre,
Hull a gyászos kötényembe
Árkot mos a két orcámon
Mint a zápor az utcákon

* * * * *

||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||

||: Szabad életszabad madár :||
||: Szabad életszabad madár
Jaj de szép ki szabadon jár :||

||: Járnék én is ha járhatnék :||
||: Járnék én is ha járhatnék
Ha magamban szabad lennék :||

||: Nem vagyok magamban szabad :||
||: Nem vagyok magamban szabad
Kezemen, lábamon lakat :||

||: Hidegen fújnak a szelek :||
||: Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek :||

* * * * *

Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...

Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
La la la ...

Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...

Szomorítson meg a halál,
Mikor jó kedvedben talál
La la la ...

Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
Szomorítson meg a halál,
Mikor jó kedvedben talál.

Verjen meg az Isten rózsám,
Mert nem voltál igaz hozzám
La la la ...

Szomorítson meg az Isten,
Mikor semmi bajod nincsen
La la la ...

Rózsám voltál, de már nem vagy
Akié vagy, azzal hervadj
La la la ...

Úgy hervadj el mint a rózsa
Eszembe ne jussál soha
La la la ...

* * * * *

Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát,
Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyûrûjét viselni,
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.

Verje meg az Isten a te anyádat
Mert csinálta bolonduljak utánad.
Zúgjál erdõ, sejehaj, csendülj mezõ, falevél
Szeresd babám, kit idáig szerettél.

Szivaroztam, megégettem a számat.
Odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
Más kacsingat két fekete szemébe.

Széles a víz, keskeny a híd felette,
Rólad babám minden gondot leveszem
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz
Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus

* * * * *

Diófából van a babámnak ágya
Ha rá ülök, hajlik mind a négy lába
||: Régi babám, tedd az ágyat, tedd az ágyat a falig
Tied voltam, tied leszek halálig :||

Édesanyám volt az oka mindennek
Mért nem adott engem a szeretõmnek
||: Adott volna engem oda, engem oda csak annak
Kit a szívem kiválasztott magának :||

De szeretnék az égen csillag lenni
Ott is csak a hajnal csillaggal járni
||: Éjfél után megkerülném, megkerülném az eget
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret :||

Kimentem a selyemrétre kaszálni
De nem tudtam én a szénát levágni
||: Mert nem látszott a sok sárga virágtól
Régi babám, hogy búcsúzunk egymástól :||

* * * * *

Már Füzesbõl kihajtották a nyájat
Elvitték a rózsámat katonának
Elment a nyáj onnan alól ide maradt a babám :||
Jaj Istenem, csak még egyszer láthatnám. :||

El kell menni masírozni messzire
Itt kell hagyni a babámat nincs kire
Reád bízom édes, kedves, jó kenyeres pajtásom :||
Éljed vele világidat nem bánom. :||

Cuki kurva kibököm a szemedet
Megittad a nyári keresetemet
Kit megittál, kit megettél, kit a farodra tettél :||
Egy legénynek selyem zsebkendõt vettél. :||

Azért vettem, hogy tegye a zsebébe
Egyszer- másszor hadd jussak az eszébe
Azért vettem -sejehaj- hogy tegye a zsebébe :||
Egyszer- másszor jussak az eszébe. :||

* * * * *

A múlt nyáron nem volt esõ
Nem is termett jó legelõ
Ajla ... la ... la ...

Irigyeim sokan vannak
Mint a kutyák, úgy ugatnak
Adok nekik víg napokat
Hogy ugassák ki magukat
Ajla ... la ... la ...

* * * * *

Fehér fuszulyka-virág,
Ne jöjj hozzám napvilág,
Gyere hozzám setétbe,
Akkor ülj az ölembe.

Ha te tudnád, amit én,
Ki babája vagyok én,
Te is sírnál nem csak én,
Keservesebben mint én.

Egyszer jártam nálatok,
Leszakadt az ágyatok
Úgy recsegett, ropogott,
A szalmája szotyogott.

* * * * *

Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
||: Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona. :||

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerrõl fújja a szél találja
||: Fújja a szél a kaszárnya tetejét
De sok kislány siratja a kedvesét. :||

Három kislány kimegy a temetõbe
Mind a három letérdepel a földre
||: Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretõje. :||

Borsa felõl jön egy fekete felhõ
Siess kislány, mert megvesz a nagy esõ
||: Nem sietek, kapok én még szeretõt
Arra kérem a jóságos tetemtõt. :||

Válaszúton rekvirálják a tököt,
Hát a babám lába közé mi szökött,
||: Két gömbölyû közepébe egy hosszú
Azért öli a lányokat a bosszú. :||

Nincsen nekem egyeben egy tetûnél,
Az is megdöglött a fülem tövinél
||: Százan jöttek el a temetésére,
Megtelepedtek a fülem tövébe. :||
 

Moldva

E kertembe'; egy madár,
Keringetem de nem vár,
Jaj Istenem de nagy kár,
Hogy az ingem meg nem vár.

Várj meg ingem te madár,
Mer' magadra maradál,
Csirip-csirip te madár,
Mert magadra maradál.

Ha te ingem meg nem vársz,
Örökké magadra jársz,
Csirip-csirip te madár,
Örökké magadra jársz.

E kertembé egy madár,
Keringetem de nem vár,
Jaj Istenem de nagy kár,
Hogy az ingem meg nem vár.

* * * * *

Folydogál egy patak,
Felülrõl lefelé,
Sír az én édesem,
Keres mindenfelé.

Kereshetsz édesem,
Mer' el vagyok rejtve,
Cserefa-levélbe
El vagyok temetve.

Fújdogál a szellõ,
Azt sem tudom merrõl,
Alól-e vagy felõl
Vagy édesem felõl.

Alól es fújdogál,
Felõl es fújdogál,
Csak édesem felõl,
Arról nem fújdogál.

* * * * *

Szeret vize martján
Sétáltam kedvemre,
De nagy szomorúság
Szállott bús szívemre.

Kelj fel keleti szél
Indulj nyugat felé,
Vidd el sóhajtásom
Magyar hazám felé.

Ha a szeret vize
Csónakába ülnék,
Azon elbújdosnék
Ha belé nem vesznék.

Kár volna énnekem
Tengeren túl mennem,
Tengeren túl mennem,
S a tengerbe vesznem.

Istenem teremtõm,
Hol lészen halálom,
Erdõn-e vagy mezõn,
Vagy a pusztaságon.

Ha erdõn veszek el,
Ki temet el engem,
Ha a tengereken,
Ki sirat meg engem.

* * * * *

Napot is szeretem
Holdat is szeretem
De Fényes csillagot
||: Leginkább szeretem :||

Szeretlek szeretlek
Mint a lágy kenyeret
Sóhajtok éretted
||: Egy nap százezeret :||

Nem es sóhajtanék
Ha nem szeretnélek
De én úgy szeretlek
||: Majd meghalok érted :||

Vagy meghalok érted
Vagy enyémmé teszlek
Vagy piros véremmel
||: Földet festek érted :||

Mi vagyunk a rózsák
Mi szeretjük egymást
Szép piros hajnalban
||: Megöleljük egymást :||

* * * * *

Zöld erdõbe, sík mezõbe
Sétál egy madár,
Híva éngem útitársnak
El is megyek már.

Jaj de beteg én galambom
Talán meg es hal,
Jaj de beteg én galambom
Talán meg es hal.

Jaj ha meghal, jaj ha meghal,
Haljak meg én es,
Ne maradjak ilyen árván
Nála nélkül es.

Ugyan megnézd édes rózsám
Kit választottál,
Tiszta víznek színye alól
Mérget ne igyál.

Mert a virág e víz szélén
Szépet virágzik,
De virágja vízbe lehull
S méreggé válik.

* * * * *

Ha folyóvíz volnék,
Bánatot nem tudnék,
Hegyek, völgyek között
Zengedezve járnék.

Hegyek, völgyek között
Zengedezve járnék,
Kaszáló részekre
Porondot hajtanék.

Kaszáló részekre
Porondot hajtanék,
Kövicses víz martján
Violát nevelnék.

Vetettem violát,
Várom kinyílását,
A régi rózsámnak
Visszafordulását.

Kinyílt a viola,
Ki es virágoza,
Az én régi babám
Vissza nem jött soha.

* * * * *

Ludasim, pajtásim,
Hol az én ludjaim?
Tizenketten vótak,
Min' fejérek vótak.

Csak kettõ vót barna,
Harmadik az anyja.
Kerülj ludam kerülj,
Kertem alján kerülj!

Csak ott es úgy kerülj,
Búval meg ne merülj!
Mé ha belémerülsz,
Soha ki nem kerülsz.

Jöjjön haza ludam,
Vejszen oda uram!
Õ se vejszen szegén.
Mé jó pipás legén.

* * * * *

A fényes nap immán elnyugodott,
A fõd szintén sötétbe maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentõl kirendelt álomra,
De jén uram, úgy menyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsóba.

Midõn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.

Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy lelkemet, ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szóllanom,
Midõn meg kell elõtted állanom.

Színyed elõtt mindennap elesek.
De te lettél Atyádnál kezesem,
De megbocsáss, mer' szivembül szánom,
Könyvek miatt szemembe nincs álom.

Az ágyamba zokogva költezem,
Vánkosomat könyvemvel öntezem,
Ha megtartasz hónapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.

* * * * *

Elõre csak elõre,
lássuk mi lesz belõle.

Elé-elé, nem vissza
A gyûrûmet add vissza!

Elé elé csak/még elé.

Siritsd meg, fordítsd meg.

Siritsd meg, fordítsd meg
Tedd az ágyra, csókold meg.

Siritsd meg, fordítsd meg
Ha szereted, csókold meg.

Siritsd meg, fordítsd meg,
Hátrafelé indítsd meg.

Siritsd meg, fordítsd meg,
Elé felé indítsd meg.

Siritsd, siritsd csak sirítsd.

* * * * *

Vegyes

A bolhási kertek alatt, Kata,
De sok gyalogutak vannak, Kata,
Minden legény egyet csinál,
Akin a rózsájához jár, Kata

Árok partján rakjál tüzet, Kata
Forralj nála édes tejet, Kata,
Szeljél bele zsömlebelet,
Azzal kínálj meg engemet, Kata!

Kimentem a szõlõhegyre, Kata,
Ráléptem a venyigére, Kata.
Venyigérõl venyigére,
Fáj a szívem a szõkére, Kata.

Felmentem a szilvafára, Kata,
Elhasadt az ingem válla, Kata.
Varrd össze az ingem vállát,
Ne pirongass, mint a kutyát, Kata!

* * * * *

Erdõ, erdõ de magos a teteje,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönn a szemeit kisírta,
Búzavirág, búzakalász aranyába,
Rágondol a régi, elsõ párjára

* * * * *

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény ember vígan él,
Dunáról fúj a szél,
Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg sem volna,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Jancsika, Jancsika,
Miért nem nõttel nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.
Nõttel volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.

* * * * *

Érik a szõlõ, hajlik a vesszõ, bodor a levele,
Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van veres hagyma a tarisznyába, keserû magába,
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek, de kevés a vacsora,

* * * * *

Es' az esõ szép csendesen
Ne sírj rózsám keservesen
Ne sírj rózsám keservesen
Majd megsegít a jó Isten

Szennyes ingem, szennyes gatyám
Mezõségen lakik anyám
Nincsen fája, se hamuja
Hogy az ingem megszapulja

Ne nézd, hogy én szennyes vagyok
Mert szívembé nincsen mucsok
Ez az egy pecsét benne van
Szeretlek én, rózsám, nagyon

* * * * *

Szép a fekete bárány
A fekete szem lány
||: A legény is ki barna
Kinek göndör a haja :||

Haja szívem szegfû szál
De kedvemre nyílottál
||: Soha el ne hervadjál
Bokrétába maradjál :||

* * * * *

Báta vize zibeg-zubog a gáton
A szeretõm most ment arra lóháton
Tilosba jár, mert tilos a szerelem
Senki se lássa meg, mikor ölelem

Kék virágot virágzik a temetõ
Engem temessenek bele legelõbb
Engem elõbb, utánam a babámat
Ne tarthasson több szeretõt magának

Nem vagyok szép, a szemem se fekete
Nem is vagyok a leányok eleje
Sem eleje, sem az alja nem vagyok
Barna legény szeretõje én vagyok

Kék ibolya búra hajtja a fejét
Mert a harmat nem öntözi a tövét
Szálj le harmat kék ibolya tõvére
Most találtam egy igaz szeretõre

Dráva szélen lakom, kedves kisangyalom
Susogását nem messzire hallom
||: Befagyott a Dráva télnek kellõs közepébe
Szerettelek babám a legszebb idõbé:||

Elment az én babám föl a pécsi nagy hegyekbe
Nálam maradt a fehér zsebkendõje
||: Bárcsak a neve rá ne, rá ne vóna írva
Hogy a kedves kisangyalom eszembe ne jutna soha :||

Ki, ki, ki, ki volt itt
Kinek a pipája maradt itt?
Az én rózsam, az volt itt
Annak a pipája maradt itt
Hej, rom rom, rom rom, rom
A szegedi vásárt bejárom
Ott veszek egy pej kancát
Azzal járok rózsám tehozzád

Bárcsak mindig tavasz lenne
Hogy a réten sok ló lenne
Békókulcson öt-hat féle
Könnyen nyitogatok véle

Öcsény-falu szép helyen van
Mert a Templom-hegy alatt van
Ott terem a bajor piros
Az én rózsám barna-piros

Öcsény-falu, de szép község
Benne lakni gyönyörûség
Benne élni, benne lakni
Benne szeretõt tartani

* * * * *

Van egy pipám, egy kalapom,
Én a téglagyárban lakom,
Onnét tudják, hogy ott lakom,
Téglaporos a kalapom.

Eljöttek a mézes hetek,
Asszony mit csináljak veled
Szedd össze a sátorfádat,
Látogasd meg az anyádat.

* * * * *

Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
Szívem ketté hasadt volna.

Én elmegyek közületek,
Isten maradjon veletek.
Tõlem több panaszt nem hallasz,
Kit hallottál, avval maradsz.

Akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébrõl,
Csak az igaz szeretetrõl.

* * * * *

Repülj madár, repülj,
Ménaságra repülj,
Édes galambomnak
Gyenge vállára ülj.

Mondjad, én küldtelek,
Mondjad, hogy rab vagyok,
Idegen tömlöcben
Térdig vasban vagyok.

Rab vagy rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok,
Mikor eljössz hozzám
Akkor meggyógyulok.

* * * * *

Árva madár mit keseregsz az ágon,
Nemcsak te vagy árva a nagyvilágon.
Nekem sincsen édesapám, sem anyám,
A jó Isten mégis gondot visel rám.

Árva vagyok, a jó Isten is látja,
Árvaságom minden madár siratja.
Örüljek-e búsuljak-e, nem tudom,
Lesz-e nékem még valaha víg napon?

* * * * *

Indulj el egy úton,
én is egy másikon;
ha egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk

Aki minket meglát,
mit fog az gondolni?
azt fogja mondani,
idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk,
szeretetet hozunk,
hol egymást találjuk,
egymásnak se szólunk.

Egy bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted.

* * * * *

Jaj de széles, jaj de hosszú az az út,
amelyen a régi babám elindult.
régi babám, térjél vissza hosszú utadról,
emlékezz a be nem váltott szavadról.

Hosszú útról visszatérni nem lehet.
a szerelmet eltitkolni nem lehet.
a szerelem szélesebb a tenger vizénel,
árvább vagyok a lehulló levélnél.

2000. december